A szerverváltásról részletesen

Ahogy az már korábban olvasható volt: rendszereink egy új szererre kerültek át.

Az eddigi környezetet teljes mértékben VPS-ek alkották, amit az akkori szolgáltatónk üzemeltetett, így ennek megvoltak a korlátai.

Többek között szerettem volna belső hálózatot kialakítani a szerverek között – például a staging rendszereknek, de ez sajnos nem volt megvalósítható, mivel a szolgáltatók nagy többsége nincs felkészítve hasonló kérésekre a VPS-ekhez.

Ekkor Hamachival oldottam meg a problémát, de erről a megoldásról hamar kiderült, hogy folyamatos használat mellett jelentős hálózati és processzor erőforrást igényel ez a megoldás. Nem beszélve arról, hogy több új VPS-re is szükség volt, azért hogy a belső hálózati elérés lehetséges legyen. Viszont ezeknek a VPS-eknek nem lett volna szüksége állandó publikus IP-re, így külön védelmet kellett fordítani erre is.

Ekkor jött a felismerés, hogy ezeket az elképzeléséeket, úgy tudnám a legkönnyebben megvalósítani, ha saját fizikai szerverem lenne, amin szintén VPS-ek formájában futtathatom a teljes infrastruktúrát és olyan kapcsolatokat hozok létre a különböző alrendszerek között, amilyet csak szeretnék.

Sikerült egy olyan konfigurációt bérelni, ami maximálisan megfelel: sokkal erősebb az eddig használt VPS-eknél, szabadon állíthatom az erőforrásokat és szinte bármilyen alrendszert létrehozhatok.

Az első elképzelés szerint, elég lett volna, ha csak a már meglévő infrastruktúrát is tudom futtatni. Viszont a jelenlegi állás szerint a rendszer nem, hogy csak gond nélkül működteti a teljes infrastruktúrát, hanem jelentős sebesség növekedést is hozott, amiből a cloud rendszer remekül profitál és nagyon szép eredményeket mutatnak a weboldalak is.

Számomra pedig még egy jelentős előnnyel is számolhatok: olyan dolgokat is megtanultam, amikre eddig nem lett volna lehetőségem (például KVM, OpenStack, VPN szerverek vagy éppen manuális forgalomirányítás).